Minden a fehér egerekkel kezdődött. Gyanút kellett volna fognom, de valamiért akkor még nem tűnt fel.

A stopposok délután érkeztek. Mr. Monster, Herr Svindler és Sandy Pinguine. A szőrös és a szőrtelenek. Egyfajta komplementaritás jellemezte őket, de valószínűleg nem tudtak róla. Betömörültek a csapatszállító mikrába és irány horány. Hamar hazaértünk, akkor kezdődött a sörözés. Csak pár üveg, mert úgyis megyünk be a városba sörözni. Előtte lecsúszott egy gyors a hivatalosan legjobb, félhivatalosan második legjobb helyen. Azért félhivatalos, mert Surd elpusztult mielőtt hivatalosan elbírálhattuk volna az új helyet. Nem is tudom emiatt, hogy hol van. Surdot se.

Aztán sör és a megdöbbenés. Ezek korsóval isszák a 8¤-osat...Na akkor jelentek meg először a fehér egerek, akik aztán végig kísérték a hétvégét. Valamilyen felsőbbrendű civilizáció kitüremkedései lehettek.

Kínáltam őket tradícionálissal, de nem kértek. Pedig mondtam, hogy nem jó.

Másnap irány Brugge! Svindler úr lefürdött sörben. Így jár aki beleéli magát a történet-mesélésbe, jelesül hogy hogyan kellene szakócaként használni a Garré poharát. Közben meg azon gondolkodtunk, hogy a szomszéd asztalnán ülő franciák sörözni jöttek, vagy a flamandokat alázni. Miután megitták a sör háromnegyedét, a maradékot már tették is félre. De aztán nem bántották őket. Talán olyanok voltak a kocsmások, mint az egyik belga kolléganőm. "Flamand vagy, vagy vallon?" "Flamand. De nem utálom a vallonokat!"

Szombaton kis mer du nord, meg sör. Aztán sör. Vasárnap még egy kis sör, aztán mentek. Jó volt. A lakást persze ledózerolták. Nyilván kellett a galaktikus sztráda miatt.

A hétvége rövid összefoglalója:

Maredsous 6, Mardsous 8, Maredsous 10, Maes, Bel Pils, Morte Subite Extra Kriek, Leffe Brun, Leffe Blonde, Garré, Kwak, Troll, Chimay Blanc, Chimay Bleu, Chimay Rouge, Westmalle Triple, Goulden Draak, Lindemans Cassis, Lindemans Kriek, Lindemans Framboise, Straffe Hendrik, Rochefort 8, Abbaye de Forest és Hoegaarden Grand Cru.