Esik. Három napja. Ebből háromszor el is áztam. Kétszer nem vittem ernyőt. Harmadszor meg bicikliztem.

Esik. Komolyan, én nem erre szerződtem. Azt mondták Brüsszelben mindig süt a nap. Vagy, hogy sosem? Na mindegy, lassan meg kell tanulnom, hogy vigyek reggel esernyőt. Nem működik az otthoni "viszek, ha reggel esik, ha nem, nem" megközelítés. Persze a biciklire így vagy úgy, de muszáj volt felülni.

Esik, ami komolyan hátráltatja a most folyamatban lévő legambíciózusabb munkát a DG Compban. Rekultiválják az udvart. Hónapokig konténerekkel volt tele, mert nem volt elég meeting room, de nyáron elszállították őket. Most zajlik a zöldfelületek helyreállítása. Csak közben szétázik minden. Mint én a biciklin.

Nemsokára jön a nemzeti ünnep. Jelentős ünneplése lesz itt is. Külön delegáció érkezik otthonról. Szép baleset lesz.

B. elment Párizsba. Tanul. Itthon hagyta a biciklijét. Tegnap este jutott eszébe, hogy elvihetném arra a kilenc hónapra. Odafele még jó idő volt. Aztán visszafele elkapott. Mármint az eső. Ráadásul alig érem el a pedált. Giant váz. Mondjuk B. másfél fejjel magasabb nálam, neki biztos jó. Én majd még kicsit faragok valahogy az ülésen...