Júliusban Balaton! András tavaly nagyon élvezte Füredet, így idén is megyünk. Kati aggódik, hogy András vajon hajlandó lesz-e bemenni a vízbe, ami érthető fenntartás, hiszen fürdéskor ha csak egy csepp víz az orcájára kerül, már nyívik egy törülközőért.

Irány tehát az uszoda. Előtte beszerztünk egy Bobos gumiszandált Andrisnak, meg nekem egy pöttyös vietnami gumipapucsot. Se a bobosság, se a pöttyösség nem volt cél, de választék sem volt.

Megérkeztünk az usziba, András már a jegyvételkor ráncolta a homlokát, mert kicsit tömeges volt a megjelenés. A pánik azután az öltözőben tört ki. Kis fülke két ajtóval, az egyik a bejárat, a másik a kijárat a medencék felé. Érdekes módon kifele jövet ezek az irányok módosulnak. Na hát Andrásnak nagyon nem tetszett ez a szűk hely, meg ki tudja mi baja volt még, de aztán sikerült túljutni az átöltözésen.

Az első vízbemenetel a gyerekmedencében totális kudarc volt, visított mint a vágott disznó. Megint haza akart menni, de persze nem lehetett. Szerencsére találtunk egy még gyerekebb medencét, ahol nagyon sekély volt a víz és tele volt kis hajókkal, meg volt egy "szeműs" is, egy rája. Itt végre feloldódott, úgy kellett kiszűrni végül a vízből.

Na ennyi. Milyen kedves kis történet volt.