Muszáj volt Andrisnak valami sportot találni. Lehetőleg szerda délutánra, amikor amúgy sincs ovi. Persze nehéz a négy évesek sorsa, úszás, foci, minden ami szóba jöhet csak idősebb korosztálynak van. De szerencsére azért vannak nyitott felfogású intézmények is. Balettozni például már 3 éves kortól lehet. Szerencse. Most balettozik a drága. Ő a leggyorsabb. Mármint amikor körbe kell futni, akkor mindenkit lehagy. Nem tudom ez mennyire számít, mert nem szeretem a balettot. Annakidején anyáék elvittek a Bahcsiszeráji szökőkútra, nahát az aztán elvette a kedvemet egy életre. Meg tv-ben láttam részleteket a Diótörőből, az is idegesített, hogy miért hagyja magát rángatni az a katona az egerekkel. Na mindegy, a gyereknek tetszik, az a lényeg. Meg hát az ivararány sem rossz,  tizennyolc résztvevővel 7:1. Még jobb, mint a patrónás tánciskola a maga 3:1-es arányával.

Apropó tánciskola. Katival beiratkoz(t)unk tánciskolába. Első alkalommal kicsit elbizonytalanított minket a résztvevők átlagéletkora (50<), de aztán nem volt rossz. Majd meglátjuk. Az ivararány 1:1.