Új szobába költöztem. Eddig az ötödiken voltam három másik szerencsétlen kartellessel, de egy új irodaház átadásával felszabadultak helyek a negyediken, így már a teljes kartell igazgatóság egy emeleten van. Jobb az új szoba, reggel nem kapok annyi közvetlen napfényt, így nem vakulok meg. Az egyetlen hátrány, hogy itt szobatársam is van. Régi bútor a drága, ahogy mondani szokták, még 1975-ben jött a Bizottsághoz. Meglehetősen kellemetlen társaság. Beszélgetni nem lehet vele, egész nap csak a munkájára koncentrál. Reggel mikor megyek, már bent van és eddig még mindig előbb jöttem el mint ő. Ha lemegyek ebédelni, vagy kávézni, akkor utánam fordul és csak néz. Látszik rajta, hogy helyteleníti. Persze sokmindent látott, meg átélt, meg tisztelet az öregeknek, de szerintem teljesen használhatatlan már. A maga idejében még nagy szám lehetett, de hát azért a hetvenes évek óta arrébb ment a szakma. Fejlődni meg nem fejlődött, inkább csak kopott. A ruhája meg egyszerűen katasztrófa, ahogy kinéz. Ha már nagyon idegesít, akkor páros lábbal rálépek a lábára, amikor leülök. Meg se nyikkan, persze mit is számít neki, ha 34 év alatt sem mentek tönkre a lábai, akkor ettől se fognak. Komolyan, rosszul vagyok tőle. Igazán cserélhetné gyakrabban a bútorokat a Bizottság.