"Comus&Gasterea... Mortel! Oui, mortelles, les glaces de Michel Comus, je viens d'en gouter huit, ouh lá lá, qu'est-ce que c'est bon!" (Le Tribune de Bruxelles)

"Mit akarsz! - mondja dühösen a rabcukrász.
- Fagylaltot - mondom, miután megtöröltem az arcomat.

- Kinyögheted hamarabb is - dörmögi, és szitkozódva elmegy tőlünk.

- Úgy látszik, nem szívesen dolgozik - jegyzem meg.

- Ne csodáld - feleli a Török -, végre is a kényszermunka senkinek se öröm." (A három testőr Afrikában)

Afrikai idő volt ma. Olyan igazi szaharai. Reggel hideg, aztán napközben nagy a forróság. Lángost ebédeltünk traubival, csak így lehet bírni. Persze nem az igazi Traubi volt, mármint nem a Lenz Moser féle, hanem a Warimpex AG-s változtatott (bővebben lásd Vj-??/????, szfalvig tudja). De itt megteszi ez is. A lángos megjárta, de nem volt nagy a tolongás érte. Mondjuk a marketing annyira nem volt ötletes. Egy színes nyomtatású lapon kiírva, hogy "Lángos, nouveaux en Belgique", alatta meg egy kép amiről nem könnyű eldönteni, hogy egy szerencsétlen sorsú tengerimalacot ábrázol közvetlenül a Bárány Klára üllőjével való találkozás után, vagy a Károly bácsi által Thaiföldről hazahozott bőrbetegséget. A rejtélyt tovább fokozhatta a helyiek számára az akciós ajánlat, amely szerint Lángos €1,50, míg Lángos+Fröccs €3,50. Ebéd után elmentünk a kedvenc ingyenes újságom által ismertetett fagyizóba. Csupa természetes cucc, semmi konzerválás meg színezés. Volt wasabi is, arra nem volt hangulatunk, de a pörkölt kávé, vanília, citrom elég jó volt. Kicsit édesebb, mint kellene, de a vaníliában kis fekete pöttyök voltak, igazi vanília. Vagy muslica. De nem mesterséges. A kiszolgálás viszont érdekes volt, az öreg Michel Comus majd le nem köpött minket amiért fagyit vettünk tőle. Háttal jöttünk ki, hogy ne érjen meglepetés, bár nem láttunk kést nála.

Mindenesetre a hely felkerült a térképre. Ennyiben különbözik Igoritól.