Még nem meséltem a Bizottságról. Remek hely. A szakmai részéről persze nem beszélek, mert az nem vicces. Ami marad, az persze az admnisztráció. Mert az is van, lévén azért legalább részben frankofón országban vagyunk, meg hát ugye a németek is alapítók. (Amúgy azt hallottam, hogy a németek annyira nyomják ki az embereiket, hogy hajlandóak a Bizottságtól átvállalni költségeket, csak hogy kiküldhessenek még nemzeti szakértőt.)

No, szóval már otthon kezdődött a dolog, ezt részben meséltem is, hogy hogyan sikerült egy három oldalas levelet két hétig olvasni, aztán rohammunkával nem tudni elintézni, hogy a megbeszélt időben jöhessek. Meg, hogy hogyan sikerült már kiutazásunk után, de internet kapcsolatunk létrejötte előtt elküldeni a tájékoztató anyagot arról, hogy hova kell menni, mit kell csinálni az első napokban. Mert persze itt nem úgy indul a dolog, hogy az ember besétál a munkahelyére és elkezd dolgozni, nem. Rend van és fegyelem, meg két nap tréning. Sok mindent elmondanak. Először egy pofa angolul megkérdezte, hogy van-e olyan a teremben, aki nem tud franciául. Voltak vagy húszan. Erre franciául kezdett el magyarázni, mert ő francia. Időnként belekevert angol szavakat, így nagyjából a 10%-át érthette az a húsz ember. Aztán persze ketté szedték a csoportot frankofónokra, meg anglománokra. Kaptunk mindenféle infót, meg némi előzetest, hogy pl. azt ne remélje senki, hogy majd szerdán ha dolgozni megy, lesz számítógépe, meg telefonja, mert ez a Bizottság, meg ilyenek. Megtudtuk, hogy a Bizottság nagy segítséget nyújt a lakáskeresésben, részben címeket is adnak, részben pedig a jogi szolgálat külön szerződésmintát ad, illetve áttekinti a bérbeadó által adott szerződéseket, hogy nincs-e bennük valami helytelen. Ez nagyon hasznos volt az ötvenből annak a négy embernek, akinek még nem volt lakása. Mert ugye ezt nem a nyitó képzésen kéne elmondani, hanem mondjuk fél évvel előtte, amikor kiderül, hogy az embert felvették. Na mindegy.

Elmondják azt is, hogy az egészségbiztosítási kártya amit kihoztunk az nem jó semmire, de gyorsan kérjünk egy E101-est, mert az a jó. Ez persze benne van a tájékoztató anyagban is, amit kiérkezés után sikerült emailezni. Jani most intézheti utólag. Kösz Jani!

Na, de végre vége a képzésnek, mehetek dolgozni! Az igazgatóság titárnőjét kell keresnem, korábban már találkoztunk, nagyon kedves hölgy. Megmutatja a szobámat (egy emelettel feljebb, mint az egész igazgatóság), s nini van benne számítógép. Telefon az nincs, majd délután. A gép meg nem működik, mert logint csak délután kapok a számítástechnikai képzésen. Kicsit elmegyek smúzolni az új kollégákhoz, hát nem nagyon lehet. Részben, mert ilyenkor még nincs bent senki. Hajnali kilenc. A főnök is új, mármint a unitvezető. Ez kicsit pech, mert neki kell mindent engedélyeznie, ő osztja rám a munkát, de még nem tudja merre van előre. Amúgy rendes ő is, ismerjük még NKIs időkből. Megy a malmozás délután kettőig, a számítógépes kurzusig. Hogy ez miért délután van, ne kérdezzétek. Nyilván, mert ... fogalmam sincs. Amúgy a logint azért csak akkor kapjuk meg, a hivatalos indokolás szerint, hogy addig ne kezdjünk el a gépen kalózkodni, amíg nem ismerjük a rendszereket. Ez jogos, gondolom először. De a képzésen csak konstatálják, hogy mindenki látott már Windowst, meg Outlookot. Egy szó nincs a bizottsági rendszerekről, majd egy hónap múlva lesz képzés. Addig meg amit az ember magától, meg a kollégától felszed... Elmutogatják viszont ami egy papírra is fel van írva, hogy hogyan lehet bizonyos jelszavakat generálni, aztán csókolom. Mehetünk.  És jöhetünk, mert klaviatúra cserelehetőség van. Defaultban mindenki belgát kap ugyanis. Aki még nem látott francia/belga klaviatúrát, az nem tudja, hogy ez milyen kínt jelent. A 10 ujjas gépelés lehetetlen, de egy ujjal se könnyű, mert gyakorlatilag minden máshol van. A számokhoz shiftet kell nyomni, sőt a ponthoz (!) is. A és Q, M és vessző felcserélve, szóval valódi katasztrófa. Jelszót gyakorlatilag lehetetlen beírni vele. Szóval ez a default, de ki lehet cserélni rögtön a képzés után. Persze ehhez le kell hozni a belgát, de ezt nem a képzés előtt mondják, hogy ugyan már hozd le a képzésre azt a vacakot és kapsz másikat, hanem külön futtanak egy kört az összes kezdővel (kivéve a belgákat, mármint a vallon belgákat, mert a flamandok is cserélnek). Viszont azt a javukra kell írni, hogy adtak magyar billentyűzetet. Eddig ez az egyetlen pozitív élmény az ITvel kapcsolatban...

Beloggoltam. A gép még 2005-ös, idén cserélik. Nem lenne vele baj, de már tökre be van lassulva szerencsétlen, de letojják, mert majd úgyis lesz új. Nem tudom melyik hónapban, dolgozni viszont nehéz vele, mert a beszkennelt fájlok nézegetése elég nehézkes a lassú váltások miatt. Szóval kértem egy kis feles RAMot, meg némi töredezettség mentesítést, meg redzsisztri takarítást (nem magamtól, nekem is mondták mások). Na ennek két hete, azóta dolgozik rajta az IT. Tegnap a "hivatalos" csatornán keresztül is kérvényeztem, mert erre felhívták a figyelmet. Se kép se hang.

Na de a piros pont. Az a legjobb. Gondolom nem tűnt fel még a gvhsoknak, akik jártak a joseph II-ben, hogy a névtáblákon kis piros pont van. Na vajon miért? Vajon van zöld, vagy fekete pont is? Ez egyfajta jutalmazási forma lehet? Vagy rangjelzés? Nem. Ez egy üzenet.

Hogy hogyan alakult ki, azt nem tudni. Talán az ősidőkben, amikor még nem létezett emberi nyelv, vagy később amikor már létezett emberi társadalom, de a felvilágosodás még nem hozta el a józan ész uralmát. Akkor kezdhették el használni a piros pontot. Ezzel üzentek ugyanis a takarítóknak.

Mert a Bizottság nagyon sok titkos, érzékeny üzleti adattal és más információval dolgozik, ezért fontos, hogy a szobák ajtaja zárva legyen. A takarítóknak be kell menniük persze, és ez újra felveti az alapkérdést. Hogyan lehet biztosítani, hogy a takarító bezárja maga után az ajtót? Talán megmondjuk neki, hogy mindig zárja be? Ez valószínűleg nem működne, mert ugye mi van, ha elfelejti? Vagy kitaláljuk azt, hogy ha zárva volt akkor zárja vissza? Nem, nem. És akkor jött egy Newton, egy Lenin, egy nemtudoménki, aki kitalálta, hogy a takarító akkor zárja be az ajtót, ha van egy piros pont a névtáblán. És tényleg. Amíg nem volt piros pontom (a titkárnőtől kaptam), addig hiába zártam be a szobát, reggel mindig nyitva volt. Azon gondolkodtam, hogy mi oka lehet valakinek, hogy azt akarja, hogy reggel nyitva legyen a szobája? Talán aki biciklivel jár, annak könnyebb egy lendülettel befordulni, nem kell megállni a kulcs miatt... Igazából nem jöttem rá. Marad a piros pont. Pont.